Átlagéletek

Mennyire cikinek tartottam mindig is, most is a hétvégén nagybevásárlós, gyereket babakocsiban tolós, boldogan olaszba’ nyaralós, boldogcsaládos látványt. Egy olyan életet, ahol felkelsz, dolgozol, gyerekezel, nyaralásra gyűjtesz, jobb kocsira, nagyobb tv-re, következő gyerekre, közben törleszted a hitelt és ebből áll az egész életed. Nincs íve, nincs hivatás, nincsenek harsonák és világmegváltások. Mára pont ilyen vagyok, én is sokak exe vagyok és pont olyan cikinek tartom saját magamat. A fészbúkon igen, lehet, inges, konszolidált apuka, fényesre suvickolt padló vagyunk, jaj de cuki a gyerekem, ahogy mosolyog, belül meg vívom az ádáz harcaimat, hogy ki vagyok én, mi, ő és mit keresünk a saját életünkben. Hogy hol vannak az én harsonáim. Közben meg kendőben hordom a fiam, hogy legalább a babakocsi kínosságától szabaduljak. (Persze titokban babakocsizunk is, akkor igyekszem jól elbújni, mert nem akarok magammal sem találkozni, nehogy már snassz legyek a saját szememben…)

Ennek a cikknek a kapcsán jött ez ki belőlem: http://csakazolvassa.hu/2014/06/27/milyen-boldogok-most/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s